Hétvégi programok....

 

“Általában a ‘majd holnap’ a hét legzsúfoltabb napja.”
(spanyol közmondás)

 

Igen....s ez a holnap ma van....:)

Tudjátok, egész héten a hétvégét várjuk... Ezt tervezem szombatra, meg azt, meg még emezt is. Vasárnap meg, igen, azt is, jó-jó, amazt is megteszem, elintézem, megcsinálom, elvégzem, megszervezem, elkészítem stb... Ismerős?  Az ember (de főleg az asszony) hajlamos azt gondolni, hogy a hétvége végtelenített lehetőség az elmaradások behozására. S persze jut azért idő arra is, hogy pihenjünk, olvassunk stb. 

Örülök, amikor sikerül megtennem mindent, amit  beütemezek. Ma egy órakor ránéztem a konyhai órára és boldogan konstatáltam, hogy "Még csak ennyi az idő? Akkor ma nagyon eredményes napom van." Igen. Kisült a kenyér (a napi betevő:) ) és a férjem kedvéért készült banánkenyér is. A sós rudacskák  a tepsiben várakoznak, hogy kihűlés után tálba kerüljenek, a mosott ruha már majdnem száraz, a porszívót is megetettem, elmosogattam és a vacsihoz is összedobtam már a paradicsomsalátát. Vár még pár üvegnyi gyümölcs, hogy befőtté váljon, s persze majd az esti ételkénk elkészítése...:) De mivel ilyen hatékony voltam, maradt egy kis idő, hogy felrakjak ide egy-két receptet. Hátha nektek is jól jön...:)

Banánkenyér recept:

Hozzávalók: 

1 és 3/4 csésze, azaz 230 g liszt

2/3 csésze, azaz 200 g cukor ( ha van otthon, érdemes a felét barna cukorra cserélni)

2 teáskanál sütőpor

1/2 teáskanál szódabikarbóna

1/4 teáskanál só

3 érett banán (villával összetörve

1/3 pohár margarin (én 125 g-ot használok)

2 evőkanál tej

2 tojás

Egy marék, apróra vágott dió (ez elhagyható, mi enélkül szeretjük)

Tipp! Ha nem elég markáns ízű a banán, szoktam belecsöppenteni pár csepp vanília aromát. 

 Elkészítése: 

Egy nagy tálba beletesszük a lisztet, sütőport, szódabikarbónát, cukrot, sót. Elkeverjük. Hozzáadjuk az összetört banánt, a margarint, majd  a tojásokat.  Turmixgéppel, vagy robotgép keverőkarjával összedolgozzuk.

Kikenünk és kilisztezünk egy szögletes gyümölcskenyérformát, beleöntjük a masszát, majd előmelegített sütőben, 180 fokon sütjük, kb. egy órán át. 

Minden sütőben más időt kíván, figyelni kell, s tűpróbával eldönteni, átsült-e már. 

Eredeti angol recept, egy kedves tanítványom anyukája sütött Nekem egyszer ilyet Karácsonyra, s annyira ízlett (a férjemnél kedvenccé lépett elő), hogy a receptet is kértem, s kaptam. Azóta, ha sütöm, mindig emlegetem Erzsébetet és Benit is..:) 

 

Sajtos rudacska recept:

Hozzávalók (kb. 3 nagyobb tepsihez):

A tésztához:

45 dkg liszt

25 dkg margarin

10 dkg reszelt, trappista keménységű sajt (nagyon finom füstölt sajttal)

2 teáskanál só,

3-4 evőkanál tejföl

Tetejére: 

1 tojás

reszelt sajt, vagy köménymag, vagy szezámmag

Elkészítése:

A  tészta hozzávalóit összegyúrjuk. Nagyon vékonyra kinyújtjuk. Késsel, derelye- vagy pizzavágóval (én ez utóbbival szoktam) rudacska vagy rombusz alakúra vágjuk és sütőpapírral bélelt, vagy kikent-lisztezett tepsibe rakjuk. A méret nem fontos, de a darabok nagyjából egyformák legyenek!

Tetejét megkenjük tojással és megszórjuk a  választott maggal, fűszerrel, sajttal. 
20 percig pihentetjük őket, majd előmelegített sütőben, 200 fokon megsütjük. 

Vigyázat! Nagyon gyorsan sül! Ha kicsit piros, nagyon fincsi, ropogós, de ha megég...brrrr:)

Én ma margarin helyett zsírral készítettem (házi disznózsír), így is nagyon finom lett, bár jóval omlósabb, mint egyébként.

Most pedig megyek, bevégzem a befőttezést, s előkészítem a vacsit. 

A mai menü: Rántott, szezámmagos csirkemell, rántott karalábé (Hmmm..Imádjuk!), burgonyakrokett (szigorúan házi, saját) és persze paradicsomsaláta. 

Nyamiiiii!:D

További szép vasárnapot Nekünk, s Nektek!

Mindennapi kenyerünk

Add Uram - Ima

Add Uram, hogy jó lehessek,
sohase gyűlöljek, csak szeressek,
virágot lássak télben, hóban,
ne higgyek a rosszban, csak a jóban.

A kenyérnek falatját megbecsüljem,
a szenvedők könnyét töröljem,
a holnaptól sose féljek,
az embernek jobb jövőt reméljek.

Uram, ki fönt vagy a Mennyekben,
úgy tudjak hinni rendületlen,
hogy mindig jó lehessek,
sohase gyűlöljek, csak szeressek.


Olykor keresek valamit... Egy régi receptet például... és találok is. Mondjuk ezt az imádságot. Ki tudja, mióta várt a krumplis pogácsa és a zsúrkenyér között türelmesen megbújva. Várva, hogy rátaláljak, amikor szükség van. Lehet, hogy pont rá... Ha megleltem, gondoltam, megosztom veletek is.
S, hogy el ne rejtőzhessen ismét, kitettem a konyhai recepttartómra. Most ez az előoldal. :)
Van még pár szívet-lelket melengető, elmét csiszoló gondolat, melyet papírformátumban összeraktam és előkészítettem, hogy pár naponta vagy hetente frissítsem a konyhai "kisokost"..

Régen jártam itt... Igazság szerint  mióta beindult a tanév, s vele a munka is ezerrel, ritkán látom a számítógépet. De a blog nem maradhat gazda nélkül, így arra jutottam, hogy a hétvége kellemesen zsúfolt óráiban, a szabadon felhasználható időkeret terhére, a többi mosolyfakasztó tevékenység sorába beillesztem az írást is. Mert hát ha már elkezdtem, nem maradhat félbe.. Kinek kell egy elhagyott paradicsomsziget? :)
Választott családom (férjem és cicóm), valamint magam nevében idézem egyik kedvenc mottónkat:
"Mindenkinek arra van ideje, amire akarja."

S, ha már itt tartunk, jöjjön egy olyan étel, amire bizony minden nap van időm.. Nemcsak enni, hanem megsütni is.  Mert nincs az otthon sütött kenyérnél finomabb! :) Ráadásul nem kell kora reggel vagy este elmászni a  boltba, és szembesülni azzal, hogy elfogyott a friss zsömle, és szemtelenül drága a másnap már ehetetlen pékáru. Minden amellett szól, hogy átváltoztassam a konyhát pár órára meleg és ínycsiklandó illatban fürdő sütödévé, s itthon állítsam elő a "Mindennapit".

Fehér kenyér recept:


Hozzávalók egy cipóhoz (fél kilós):

• 40 dkg finomliszt
• 1 csomag porélesztő (én Lildl-set használok)
• 1 teáskanál só
• 1 kávéskanál cukor
• 3 dl langyos víz

Elkészítése:

Egy tálba öntöm a sóval elkevert lisztet. Közepébe kis mélyedést készítek, ebbe teszem a cukrot és az élesztőt. Nyakon öntöm a langyos vízzel, majd 2-3 percre magára hagyom. Ezután robotgép dagasztókarjával jól összedolgozom.
Letakarva pihentetem 1,5 órát.
Begyújtom a sütőt, az aljába készítek egy lábasban vizet (mert a vízgőz segíti a kelt tészták, így  a kenyér sülését is), és behelyezem a rácsra a fedővel ellátott jénai tálat, merthogy ebben készül majd a cipónk.
Amíg forrósodik a sütőtér s az edény, a tésztát lisztezett munkapultra vagy deszkára borítom. Átgyúrom, cipót formázok belőle, és ráborítom a tálat. Kb. 10-15 perc, mire tűzforró lesz a jénai. Ekkor lehet csak belerakni a tésztát, mert ha nem várjuk meg ezt az állapotot, akkor bizony sütés közben jól beleragad a tészta. Szóval... Ha már süt a jénai, levesszük a tetejét, belepottyantjuk a kerek cipócskát, rátesszük a tetőt és mehet a sütőbe.
Az én sütőmben maximális hőfokon kb. 45 percet sütöm, majd még 10 percet fedő nélkül.
Gyönyörű, roppanós-pirosas a cipó, amíg hűlik, csak a szemünkkel faljuk.:)

S, ha nem házi jellegű kenyérre vágyunk, akkor jöhet a zsúrkenyér. Az alapreceptet a NoSalty-n találtam Makkermanónál, de változtattam rajta  ami ízlésünknek megfelelően, így most ezt írom le.

Zsúrkenyér recept:

Hozzávalók (fél kilós cipóhoz):

• 47,5 dkg finomliszt (kenyérliszttel még jobb)
• 2 csapott teáskanál só
• 1 evőkanál cukor
• 2,5 dkg friss élesztő (vagy egy tasak porélesztő)
• 2,5 dkg olvasztott margarin
• 1 dl langyos víz
• 2 dl langyos tej

Elkészítés:

A langyos tejben elkeverjük az élesztőt és a cukrot. Amíg felfut, összekeverjük egy tálban a lisztet és a sót, majd hozzáöntjük a felolvasztott margarint. Beletesszük az élesztős tejet és hozzáöntjük a langyos vizet is.
Jól összedolgozzuk, robotgép dagasztókarjával megdagasztjuk. Letakarva, meleg helyen duplájára kelesztjük (kb. 1 óra alatt). Ezután finoman átgyúrjuk, cipó alakúra formázzuk és egy sütőpapírral bélelt lábasba, vagy sütőtálba (pl kacsasütő) tesszük. Újra letakarjuk és 10 percig hagyjuk tovább kelni... Ha letelt az idő, késsel vagy konyhai ollóval mintákat vágunk a kenyér tetejére, és újabb 10 percre letakarjuk.
Közben a sütőt előmelegítjük (a vízzel teli edényt ne feledjük!).
A kenyérkét a sütőpapírral együtt egy gáztepsire átemeljük és mehet  asütőbe. 185 fokon pirosra sütjük. Nálam kb. 60 perc kellett hozzá.
Nagyon puha, eteti magát! Igazi békebeli zsúrkenyér!

Macska mindenek felett! :) 1. rész-s lesz még...

Ismét akadt egy kis blogolnivaló időm és lehetőségem.. Főleg az utóbbi adatik meg ritkán, ugyanis van egy kb. 6 kilós akadályozó tényező az életemben.. Ő egy macsek. Állítólag és biológiailag. Rögtön beavatlak a részletekbe, de előbb megmagyarázom, miért is gátja a blogírásnak.. Amint 25 fok alá kúszik a hőmérő higanyszála, ellenállhatatlan késztetést érez a bújásra. Ha a gép előtt ülök, az asztalra telepszik és befúrja magát a bal hónom alá, eldől, elölről rám tapad, mint egy pióca és hangos dorombolással, gyengéd bökdöséssel folyamatosan érezteti, hogy jelen van, vele foglalkozzak, de legalábbis addig, míg el nem szenderül. Onnantól kezdve csak csendben dajkáljam, de véletlenül se moccanjak az ő zavartalan álma érdekében. Akkor végzem jól alattvalói tevékenységem, ha a traktor hanghoz hasonló doromb-zene, csendes morajlássá, majd diszkrét horkolássá szelídül. A karom elgémberedik, a hátam megfájdul, elülöm a fenekem, de tűrök.. Sőőt! Élvezem! Ezt csak az érti, akinek megadatik, hogy egy cicóval élje az életét, és aki hasonlóan boldog hű alattvaló -mi több, szolgáló- , de ugyanakkor anya szerepében.

Mióta az eszemet tudom, mindig élt macska a közelemben. A nagyszülőknél, a szülői házban amolyan hagyományos kinti, de bejáró állat szerepében. Első pillanattól vonzódtam hozzájuk, olyannyira, hogy első lépéseimre is egy cica megsimogatására irányuló szándék vett rá. Igen! Egy szőrmók miatt indultam el. Azóta is mindent megteszek, hogy  a közelükben legyek. Önálló, felnőtt életemet hamar megosztottam egy befogadott cicával. Nem volt már bébi, kb. 1 éves korában került hozzám. Korábbi gazdái megunták, kitették, az apukám meg elhozta hozzánk. 16 évig élt velem. Öregkori betegsége miatt el kellett altatni. Egy részem vele halt. Fél éven át minden nap sírtam utána, hiába volt már ott az utánpótlás, két édes kismacsek. Amikor egy kutya, cica éjjel-nappal, családtagként velünk van, nagyon nehéz elengedi őt és megszokni a hiányát. Mindegyikük más, sosem pótolhatók, és az újabb állattársaink nem feledtetik és nem helyettesítik egykori kedvenceinket!
Drazsé Cukor Királykisasszonyka akkor talált rám, mikor már 1,5 éve macsmentes életet éltem. Borzasztóan hiányzott is a társaságuk, s a párom naponta többször hallgatta sóhajaimat, kívánságaimat ezt illetően. Persze a feltételek nem voltak adottak, így önként tartóztattam meg magam...
Költözés előtt 3 héttel azonban, egy szokványosnak induló csütörtöki napon elindultam a pékhez. Alig léptem ki a kapun, amikor mozgásra lettem figyelmes. A bokrok alól kisétált egy picike Cirmos. Hangosan szólongatott vékony, de erős hangján. Méltatlankodva kiabált nekem: "Anya! Anya! Várj meg!" Persze, hogy megtorpantam. Odajött, közölte, hogy vegyem fel és most már én vagyok az ő anyukája... Tényleg így volt! Értek az állatok nyelvén?? A macskákén tuti biztos! Persze a józan észre hallgatva, elindultam, végigkérdeztem a szomszédokat, nem hiányzik-e tőlük a picur (merthát max. 3 hetes lehetett-macskás tapasztalataim alapján), majd mivel mindenhol nemleges választ kaptam, a közeli Rendelőintézet előtt próbáltam neki gazdit keresni. Képzeljétek! Letettem a karomból a fűre (mert addig ott utazott és dorombolt éktelenül), s ő ahelyett, hogy mint rendes kisállathoz illik, rohangált vagy elsétált volna, feltelepedett a lábfejemre. (Bőr klumpa volt rajtam, nyilván még kényelmes is volt.. :D )  Ott üldögélt, nézelődött érdeklődőn, kedvesen, de miután sokan megcsodálták, simizték és közölték, hogy 1. nekik is van, 2. a kutyájuk nem tűrné sajnos, 3. allergiás van a családban stb. , a kis cukor rám nézett és macskanyelven rámutatott, hogy ő ezt előre megmondta, mit kapálózok, mit szervezkedek, én vagyok az ő választott anyukája. Rettentő nagy esze már akkor és ott feltűnt mindenkinek, kicsi termetéhez és fiatal korához képest hatalmas nyugalommal és okos tekintettel volt megáldva.. Persze hazaballagtam vele. Mondanom sem kell, hogy  a pékhez nem jutottam el, így kenyér helyett vele álltam meg  a kapunkban. Becsöngettem, hogy kijöjjön a párom (aki azóta már a férjem-nem véletlenül :D ), s ő amikor odaért, ott talált egy síró nőt (ez voltam én) egy falatnyi, ártatlanul pislogó szőrmedarabbal a tenyerében. Persze a kis lelenc nagy bölcsen őt is megszólította, vele közölte, hogy "Apa!", én meg, hogy "Mi lesz vele, ha itt hagyom az utcán? Brü-hü-hü" . Életem párja mit is mondhatott volna egyebet (főleg, hogy ő is macskás családból származik), mint hogy :" Jól van, hozd be!"
Sírva-nevetve bevonultunk a házba, ahol a nagy örömködés után kicsinyünk felfedező útra indult. Párom meg a Tescoba. No nemcsak az elmaradt kenyér miatt, hanem alomtálcáért, alomért és kajcsiért a picinek. Amíg én otthon szeretgettem elsőszülött-szőrszülöttünket, "apa" vett neki bébiételt, alutasakosokat, macskatejet, meg ami kell.. Amint hazaért elhelyeztük a kijelölt helyekre a főbb stratégiai pontokat, úgymint macska-vécé és cica-kajálda. A kis Cukor, aki addigra a Drazsé nevet kapta (előbb Kavicsnak akartuk hívni, de gondoltuk, Ő nem olyan közönséges!), mint aki mindig is azt tette, roppant elegánsan felavatta az almot. A párom tátott szájjal nézte, hogy mennyire magától értetődő módon használja (nekik addig csak kinti cicáik voltak, ilyet még nem láthatott), és hogy véletlenül sem jut eszébe, hogy máshova tegye a névjegyét.. Aztán a kismacs megtömte  a pocakot, ami feneketlennek bizonyult, s így van ez a mai napig is...:) (Kajával mindig megvesztegethető! :D )  Alapos mosakodás, hálás dorombolás, kedveskedő bújás, szunya. Ez volt  a további menetrend.
Az első pillanattól valami megmagyarázhatatlan kötődés volt köztünk. Hihetetlen módon éreztette szeretetét és fogadta  a miénket, s ez az érzelem ha lehetséges, napról napra növekedik. Mivel a szokásos elválasztási kornál hamarabb került hozzánk, nem a mamacica szocializálta, hanem mi, így nem egy hagyományos macskosz lett belőle. Kicsit kutya, kicsit fóka, kicsit bagoly, kicsit nagymacska (párduc-ocelot-tigris), sőt egy kicsit ember!

Ezen a képen egy kb. 30 cm magas kaparófa tetején látható, aminek megmászása akkor még hatalmas feladat volt számára..:)

Folytatás:

http://paradicsomsziget.blogspot.hu/2016/02/macska-mindenek-felett-2-resz-orulten.html

Végre Receptek....:)

...megtanultam, hogy sohasem szabad kiszárítanom az írás kútját, hanem már akkor abba kell hagynom a munkát, mikor van még valami a kút fenekén, hadd teljen meg az éjszaka folyamán abból a forrásból, amely táplálja.
(Ernest Hemingway)

Nem rossz mondás....

Tegnap hallgattam, tettem-vettem itthon, de ma már mindenképpen szeretnék megosztani veletek pár bevált, elronthatatlan receptet. Természetesen nem kezdhetem mással, mint a paradicsomhoz szorosan kapcsolható, két kedvencemmel..
Valahogy úgy alakult, hogy minden hozzám közel álló személy (az apukámat kivéve) imádja  a pizzát. Az évek során kipróbáltam többféle tésztareceptet is, az igazi olasztól kezdve az egyszerű, kevert tepsisig.. Végül maradtam a következő, egyszerűen nagyszerű kelt változatnál.

PIZZA recept
Az alábbi adag 2 nagy, kerek pizzához elegendő...

Hozzávalók:
A tésztához:

• 50 dkg liszt

• 1 teáskanál só

• 1 kis doboz tejföl (4-5 evőkanálnyi)

• 1 dl olaj

• 1/2 dl tej+pici cukor+2,5 dkg friss élesztő

A szószhoz:

• 1 doboz hámozott paradicsom

• ketchup

• pizza-fűszerkeverék vagy oregano

Az arányokat mindenki maga dönti el, kóstolás és ízlés alapján.:)
Tetejére:
Kedv és szájíz szerinti feltétek..
Nálunk leginkább az alábbiak fogynak:
1.paradicsomkarikák+mozzarella
2.sonkacsíkok+ananász+reszelt sajt
3.csípős szalámi+paradicsomkarikák+reszelt sajt
4.sonka+kukorica+gomba+reszelt sajt

Elkészítése:
A tejet meglangyosítjuk, beletesszük a cukrot  és belemorzsoljuk az élesztőt. Amíg felfut, a többi hozzávalót egy nagy tálban összegyúrjuk, majd beledolgozzuk az élesztős tejet is.
Letakarva, langyos helyen 1 órát kelesztjük. Ezután nyújtjuk, formába helyezzük és megkenjük az időközben összekavart szósszal.Rátesszük a kiválasztott feltéteket, megszórjuk még oreganóval, majd előmelegített sütőben, magas hőfokon megsütjük.
A férjem kívánságára nálunk gyakran dupla-tripla sajtos pizza készül az alábbi módon:
A paradicsomos szósz helyett krémsajtot vagy tömlős sajtot kenek a vékonyan megolajozott pizzára, erre pakolom a paradicsomkarikákat,a mozzarellamorzsalékot és végül megszórom reszelt füstölt sajttal :) ISTENI! (Tud élni a párom! :D)
Nagyritkán reggelire is marad a vacsira sütött pizzából...örömmel fogyasztja mindenki!

Mindenkinek a saját pizzája a legfinomabb, így arra biztatlak Benneteket, hogy használjátok a receptemet mankónak, de bátran kísérletezzetek! :D
S jöhet a családtagok elismerő nyammogása! :)



Amikor pizzát sütök, mindig kimarad a szósz. Nem véletlenül! Szándékosan. Mert a hűtőben remekül eláll pár napig, egy lezárt dobozban... S jól jön ebédötletként, vagy uzsonnára pizzás csiga, pizzás kifli formájában.

PIZZÁS KIFLI  recept:

Kiflihez:

• 50 dkg liszt

• 2,5 dkg friss élesztő

• 1 dl író vagy tej + 2 dl langyos víz

• 3 dkg margarin

• 1,5 teáskanál só

• 2 teáskanál cukor

Feltét:

• A maradék pizzaszósz

• oregano

• reszelt sajt

Elkészítése:
Az élesztőt felfuttatjuk a langyos tejben (pici cukorral). Közben a sóval elkevert lisztbe morzsoljuk a margarint, majd hozzákeverjük az élesztős tejet és a vizet. Összegyúrjuk, kidolgozzuk. Én robotgép dagasztókarját használom segítségnek.  Mert hát használjuk a technika vívmányait, ha már vannak! :)
Lefedve duplájára kelesztjük. Kb. 1 óra múlva rúd formájúra igazítjuk és 10 egyenlő nagyságú darabra vágjuk. A darabokat gombóccá formázzuk és kicsit pihentetjük. Ezután ovális alakúra nyújtjuk és feltekerjük őket.
Sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük, jó nagy távolságot hagyva köztük. Konyharuhával letakarjuk és ismét pihenni-kelni küldjük 1 órácskára.
Ha megkeltek, hosszában bevágjuk, így szétnyílnak. A pizzakrémünket rákenjük, megszórjuk reszelt sajttal és oreganoval. Előmelegített sütőben, 200 °C-on, kb. 20 perc alatt megsütjük.
Sajna képet nem találtam a gyűjteményben...:(
Nincs mese, hamarosan sütnöm kell és lesz fotó! :)

Mindenki örömére a napokban asztalra került a pizzás és a sima kifli is.. Ami azt jelenti, hogy kép is készült. Íme:

Ezt a kiflitésztát nagyon gyakran használom. Szeretjük normál, vagy fokhagymás, olykor sajtos kifli formájában is! Melegen ellenállhatatlan. Nemrégiben  kedves barátunk érkezett hozzánk pár napra. Vonattal jött, a férjem bement érte a városba, a vasútállomásra. Én itthon maradtam, mondván, legalább friss lesz a kifli, mire jönnek...
Beléptek. Szimatolás.... Sóhaj... Ááá, nem éhes -mondta a vendég. Ez az állapot tartott is addig, míg az orra és szeme elé nem kerültek a fokhagymásan csillogó, iruló-piruló, gőzölgő kiflik. A két pasi (mert persze  a férjem is rögtön partner volt a dologban) amúgy a tűzhely mellett állva, a tepsiből falva benyomta a kifliket.. Még beszélni sem álltak meg..csak haraptak, rágtak, nyeltek.:D
Nagyon jóó látvány volt, s persze szívet melengető érzés.
Nektek is kívánom!

Szeretem a nyarat!

Szeretem a nyarat.... na, nemcsak a saját paradicsom termesztése, érése miatt...:) Azért is, mert sokat lehetek itthon. Folyton tele vagyok tervvel, a tennivalók beosztása szinte mindennapos rutin már. Mégis megtörténik ebben a kutya-melegben, hogy lelassulok, elodázok dolgokat.. Gyakran azon kapom magam, hogy percek óta ámulattal nézek egy színes pillangót, ahogy a szederbokron napozik, vagy becsukott szemmel, csodálattal hallgatom kertünk egyik új lakójának érdekes, csettegő beszédét, ahogy a diófa sűrű levelei között rejtőzve társalog, vagy mesél... Valami szépet.. (Merthogy nem panaszkodik, az biztos.. Az csak, nekünk embereknek szokásunk.) Jó dolog a kert hangjait, színeit fürkészni.. Megnyugtató és növeli a pozitív rezgések számát...
Ha pedig bejövök a lakásba, néhány percen belül azon kapom magam, hogy dúdolászok, énekelek. Dehát ezen semmi csodálkoznivaló nincs, hiszen -anyukám elmondása szerint-, 9 hónapos koromban egyszerre kezdtem beszélni és énekelni.. Azóta sem hagytam abba! :D Egyiket sem.. Korábbi lakóhelyemen, szülővárosomban, rendszeresen megmosolyogtak, megszólítottak a fejemből önkéntelenül szivárgó muzsika miatt..Egyszer a zöldséges rá is kérdezett: "Ugye, te éneket tanítasz?" Majdnem eltalálta...
A zene, az éneklés fontos része életemnek.. Itthon szinte mindent zenei kíséret mellett teszek. Házimunka, másnapi munkámra való előkészület, blogírás:) Stb. Most pl. ez szól...:
http://www.youtube.com/watch?v=AfbpWhOmrXA
Igen... a téma meghozta hozzá a kedvem. Mert egyébként szinte mindenevő vagyok e téren..
Szerencsére megadatott, hogy  a munkámban is sokszor "használhatom" a zenét, a szó jó értelmében. Több éve célom, hogy a gyerekekben elültessem a muzsika szeretetét, a különböző stílusok elfogadásának, elismerésének és élvezetének magvát. Eredményes voltam-vagyok...:) Mert a célok fontosak! A hétköznapi és a világmegváltó célok is!
http://www.youtube.com/watch?v=kvACm9MTwro
...de erről még mesélek majd...

Vágjunk bele!

Vágjunk bele! Vagy stílszerűen mondhatnám: Csapjunk a lecsóba!
Hogy miért is Paradicsom?? A szó melyik értelmére gondolok? Hamarosan kiderül számodra is, hogy minden jelentése fontos része az életemnek, így ennek a blognak is.

1. A paradicsom a legvidámabb zöldség (vagy gyümölcs?). Színe a fehértől a sárga árnyalatokon át, a rószaszíneken keresztül a piros számtalan variációjáig terjed, és még nem beszéltünk a zöld, a csíkos, a fekete, a lila parikákról...:) Mivel burgonyaféle, zöldségnek mondanám, de az ékes magyar nyelv paradicsomalma néven illette eredetileg. Később lett paradicska, tomata, tomató is. Hiába, no! Kedves gyermeknek sok neve van! Egyébként az alma nevet még őrzi az olaszok pomodoro, azaz „aranyalma” elnevezése. Rendkívül találó! Nekem rögtön eszembe jutottak a régi királyok kezében látható országalmák, melyek magukban hordozták mind formailag, mind képletesen szólva a Paradicsom ígéretét...
De nem e felsoroltak miatt szeretem! Mióta az eszemet tudom, rajongok az édes, savanykás ízéért, legyen a termés bármilyen színű, formájú vagy nagyságú. Nálunk a kertben idén11 féle  paradicsom termett. Volt és van köztük 40 dkg-mos aranysárga és ízes, apró, piros koktél is.. Nem teszek különbséget -bár nem egyformák-, nincs éremosztás, és egyiket sem száműzöm a dobogó fokairól. Legfeljebb különleges,osztott emelvényekre állítom őket képzeletben, és lelkesen élvezem ízüket. Nem tudok úgy elmenni a veteményes mellett, hogy ne kapjak be párat. :)

Mivel imádok sütni és főzni, nálam gyakran a fazékban, lábasban, üvegekben végzik. Majd kaptok belőle ízelítőt. legalábbis receptek, képek formájában. :) (Tulajdonképpen, ha nem lennék büszke arra, hogy boszi vagyok, még a konyhatündérséget is bevállalnám :D)
2. Azt hiszem megtaláltam a magam Paradicsomát. Mert abban hiszek, hogy ez bennünk van! Nem lakhely, családi állapot, munkahely függvénye. Kizárólag a belső harmóniával van összefüggésben! Azt jelenti, hogy bár látszólag nincs meg mindenem, mégis képes vagyok elégedetten (de nem megelégedetten) úgy élni a mindennapokat, mintha semmi sem hiányozna a boldogságomhoz.. És ez így is van, minden pillanatban! Csak a Jelen számít, és Én döntöm el, hogy Most, boldog vagyok-e. Én pedig egyre gyakrabban így döntök. Ez a Paradicsom!

"Hiszek abban, hogy egy ember akkor találhatja meg a boldogságát, ha először megtanul ÖNMAGÁRA MOSOLYOGNI! Amíg valaki ezt nem tudja megtenni, addig csak támaszkodni fog a másik emberre, és futni fog a boldogsága után - meg akarja fogni az árnyékát, de ez lehetetlen." /Csernus doki/

Kedves csatangoló látogató! :)
Üdvözöllek a Paradicsomban.. Legalábbis, az enyémben! Ha jól érzed itt magad, kis része a tiéd is lehet... Vegyél és vigyél magadnak innen érzést, ízt, tudást, hangulatot. De csak pozitívat! :D