Fátyol

"Amikor reggel kinyitod a szemed, mondj köszönetet a napfényért, és azért, hogy élsz és erős vagy. Mondj köszönetet az életedért és a létezés öröméért. Ha pedig nem látsz magad körül semmit, amiért köszönetet mondhatnál, magadban keresd a hibát."

Tecumseh

 Ma csodákkal indult a napom.

Az egy hónapja ültetett eper palántáink szépen fejlődnek. Ma ettem róla egy szemet! Pici volt, de csodás! Nincs is finomabb, mint amit Te magad termelsz meg a kertben... ;)
Aztán felfedeztük, hogy van 6 krumplibokrunk. Nyilván tavalyról maradt öreg krumpli a földben, s most magától kinőtt, és szépen fejlődik. :)
..és a harmadik örömteli esemény...Tádáááám! Értesítést kaptam a mobilomra, hogy nyertem a tegnapi hatoslottón! Na, nyugi, ne rohanjatok és ne keressenek mindenféle hirtelenjött barátok... hármasom volt... 1370 ft... De így kezdődik, nem??? Csuda jó érzés nyerni!!! Most erősítek és vonzom a nagyobb nyereményt!! ;)

A klassz reggel után megkezdtem a munkát.. hatalmas eső jött. Hirtelen zúdult le, épp hogy fedél alá értünk. A tető alól csodáltuk, amint a természet ragyogó függönyként eresztette szemünk elé gyöngyfátyolát. A csillogó esőcseppek, mint egy pompás estélyi ruha omlottak le elénk a betonra, ahonnan fényes buborékként pattogtak fel és oszlottak szét. Páratlan látvány volt. 

Talán ez a csillogó fátyol ihletett meg, mert egész nap az egyik kedvenc "kalácsunkon" járt az eszem. Ez a Fátyolka. Ismeritek? Eredetileg fahéjasként hódította meg az internetes háziasszonyok világát, nálam is úgy debütált.. Majd családi óhajra, lett kakaós, mákos, mandulás és persze diós. 
Ez utóbbit kapjátok most, mert a kristálycukorral kevert darált dió puha csillogását idézte fel bennem a mai eső-fátyol..

Diós fátyol

Hozzávalók:
45 dkg finomliszt BL 55-ös
2,5 dl tej
2,5 dkg friss élesztő
4 púpos evőkanál
5 dkg vaj
1 tojás
1 csipet só

Töltelék:
7 dkg olvasztott vaj
15 dkg cukor
20 dkg darált dió

Elkészítés:
Egy tálban a tejet, a vajat és a cukrot felmelegítjük, lehet mikrohullámú sütőben is. Nem kell, hogy forró legyen, de a cukor olvadjon el benne.
Egy tálba tegyük bele a lisztet, sót, tojást, morzsoljuk bele az élesztőt, majd öntsük rá a meleg folyadékot.
Géppel dagasztom, nem túl sokáig, de ha már elválik az edény falától és szép sima a tészta, akkor már készen is vagyunk.
Ezután letakarva, szobahőmérsékleten 40 percig kelesztjük. Ha megkelt lisztezett lapra borítjuk és négyzet alakúra, vékonyra kinyújtjuk. Majd az olvasztott vajjal lekenjük és a diós cukorral megszórjuk. A vajból és a diós cukorból is hagyunk a tetejére. Olyan széles csíkokat vágunk, mint a formánk, amiben sütni fogjuk. Ezeket a csíkokat egymásra rakjuk és négyzet alakúra elszeljük. Állítva, egymás mellé helyezve tesszük a püspökkenyér formába,  -én tortaformában is szoktam- melybe előzőleg sütőpapírt teszünk.
A tetejét megkenjük a maradék vajjal és megszórjuk a diós cukorral.
Letakarva ismét 40 percet pihentetjük.
Közepes sütőben kb. 30 percig sütjük.

Amikor kész, foszlik, kézzel téphető. Isteni finom!
Ha nagyon halmozni akarjuk az élvezeteket, kínáljunk hozzá vaníliás öntetet vagy sodót!!! Mennyei….
Nagyon hasonlít az igazi, békebeli aranygaluskára!

Egy csodákkal induló nap méltó befejezése. Ugye?

Macska mindenek felett! :) 4. rész - Vele felnőni...

"A tudat, hogy szerethetsz és szeretnek olyan melegséget és gazdagságot ad az életnek, amit semmi más nem pótolhat." (Oscar Wilde)

 Talán már kiderült, hogy nagyon szeretem a macskákat. 
Biztos vagyok benne, hogy más lennék nélkülük és tudom, hogy a köztünk lévő kapcsolattal mérhetetlenül gazdagabb vagyok, mint nélkülük lennék.. 
Annak idején -nem mostanában- egy cica kedvéért tanultam meg járni. Annyira szerettem volna megsimizni, hogy elindultam...;) 
Az azóta eltelt évek megerősítettek benne, hogy egy gyermek testi-lelki egészsége akkor biztosított, ha cica vagy kutya mellett nőhet fel. 
Igen, igen, most jöhetnek az elborzadt sóhajok az allergiáról, higiéniáról meg a kötöttségekről. Hallottam már eleget. De sokkal többször láttam ezek cáfolatát a gyakorlatban.. 
Az allergia mint olyan, létezik...de sokszor csak hisztiként. ;) Különben is, minden betegség lelki eredetű, ilyen módon ez a kór kezelhető, sőt, mi több, gyógyítható. Több esetben is láttam, hogy a "Kutyaharapást szőrivel" nevezetű mondás működik. Az pedig bizonyított, hogy azok a gyerekek, akik nem az állatoktól elszeparáltan, steril környezetben nőnek fel, sokkal kevésbé fogékonyak allergiára, asztmára, mint társaik. Igazából a szülők fejében van a baj és a kezelendő terület!

A legtöbb gyerek vágyik rá, hogy legyen otthon kisállat... Természetesen eleinte nagyrészt a szülőre hárul minden tennivaló, amivel ez jár, de csak így nevelhetünk állatbarát embereket belőlük. 

 Lehet, hogy megbotránkoztató, de pedagógusként is azt látom, hogy a cicákkal, kutyusokkal együtt nevelkedő, rájuk családtagként tekintő gyerekek összehasonlíthatatlanul empatikusabbak, türelmesebbek, áldozatkészebbek, ugyanakkor bátrabbak, önállóbbak, határozottabbak.
A példamutatás a legfontosabb! Mivel az óvodában, iskolában sok időt töltenek a gyerkőcök, nem árt, ha ott is olyan felnőttekkel kerülnek kapcsolatba, aki valamilyen módon ízelítőt ad nekik az állatok szeretetének fontosságából. 
Ha azt látják, hogy az óvónéni, nem öli meg a betévedő pókot, hanem kiviszi az udvarra, ha a tanító néni nem hagyja szó nélkül a békákat befogó nagyfiúk ténykedését, ha odafigyel arra, hogy télen legyen madáretető a terem ablakában (s persze ennivaló benne!), ha kupakot gyűjtenek állatvédő szervezetek javára, ha rendszeresen mesél a saját cicájáról-kutyájáról, a gyerekek szemében hitelessé válik és szívesen másolják az állatokhoz való hozzáállását. Mindenre nyitottak, szivacsként szívják magukba a számukra fontos emberek véleményét, s mivel eredendően minden egészséges lelkű gyerek vonzódik az állatokhoz, szívesen veszik, ha valós információkkal látják el őket, ha segíthetnek az ő erejükhöz mérten. 
Amelyiknek megadatik, hogy otthon családtagja lehet egy szőrmók négylábú, megtanulja, hogy felelős egy másik élőlényért. Megtapasztalja milyen érzés feltétel nélkül adni és kapni, mert így szeretni csak nagyon kevés ember képes..de a cica és kutya a legjobb barátja lehet!

S ami még fontos élettapasztalat..a cicáktól meg lehet és meg kell tanulni, hogy mindig a saját jóérzésük, kényelmük a fontos elsősorban, s ha ez megvan, akkor odaadóan szeretnek és akkor képesek adni békességükből nekünk is. ;) 
Mióta az interneten is lehetséges ismerkedni, hasonló érdeklődésű csoportokba tartozni, sok és sokféle embert tudhatok barátomnak, jó ismerősömnek.. Egy közös pont biztosan van, mégpedig az állatok szeretete. Főleg a macskák iránti rajongásom révén találtam rá olyan elkötelezett Emberekre, akik mindent megtesznek saját "gyermekükért", legyen az két- vagy négylábú, s bátran megosztják tapasztalataikat az együttélés napjairól. Felemelő és olykor megható látni, hogyan válik egy kisgyerekből a szülői példát követve állatszerető, állatmentő emberke.

 ...és, hogy megmutassam saját, elsőszülött szőrszülöttemet, íme Ő, boldogságom forrása, gyermekem és tanítóm egy személyben..