"Ha igaz az evolúció törvénye, akkor idővel az emberek egyre tökéletesebbek lesznek, egészen addig, míg végül macskává nem válnak."
(forrás: Imádnivaló cicák)
Tetszik ez az idézet.. Na, jóó, lehet, hogy túlzásnak tűnik, de sok igazság van benne.
Ha nem tudsz ezzel a gondolattal azonosulni, talán ne is olvasd tovább ezt a bejegyzést, mert ami most következik, az vérlázító lehet számodra.. ;)
Ahogy már említettem, vonzanak a macskák. Tisztelem és szeretem őket, vallom, hogy sokat tanulhatnánk tőlük... Azt is vállalom, hogy lehet ugyan élni nélkülük, de nem érdemes...
Életemnek nem sok olyan szakasza volt, amikor macskamentes élet-diétán tengődtem, de ezek a rövid időszakok csak még jobban megerősítettek előbbi hitvallásomban.
Persze sokan nem értik ezt, sőt, "érdekes" kérdéseket, tévképzeteket tudnak felvetni. Gondoltam, így, a világhálón keresztül is válaszolok rájuk, hogy minél többekhez eljusson az információ. ;)
1. " De ha megnő, már nem lesz ilyen cuki.."
Nem. Valóban nem ilyen cuki lesz.. Másképpen lesz "cuki". Megváltozik, hozzánk nő, részünkké válik. Napról-napra egyre jobban szeretjük! (Ha ez lehetséges.) Nekünk macskásoknak, olyan Ő, mintha a gyermekünk lenne. Amikor egy kisgyerek felnő, változik, de a szülei - jó esetben -épp úgy szeretik, mint korábban.. nem? Miért lenne ez másképp egy négylábú "gyermek" esetében? No, igen.. Ő sosem fog tudni gondoskodni rólam, nem tud majd ellátni, ha rászorulnék, de méreténél fogva mindig a kicsikénk marad, legyen bármilyen idős.
Egyébként a cicák életszakaszainak is megvan a maguk szépségük. Talán később visszatérek erre... ;)
2. " Szegényt hogy vagy képes bent tartani?? Odakint biztosan boldogabb lenne."
Rengeteg szakirodalmat elolvastam a macskákról. Sok etológus, állatorvos és más hozzáértő véleményét ismerem e témában. És igen, számtalan macskával beszéltem már erről... Jó, nem szó szerint.. Aki ismeri őket, az tudja, hogy -éppúgy, mint az emberek esetében-, a testbeszédük, fizikai és lelki állapotuk ékesszólóan beszél hozzánk, ha van hozzá fülünk, szemünk.. Szóval mindezek alapján bátran állíthatom, hogy a cicák többsége inkább választaná a mindenre kiterjedő kényelmet, kiszolgálást és állandóan elérhető szeretetet, mint a "szabadságot"!
Persze, marha rossz lehet Pockomnak (és hasonlóan szerencsés társainak) a télen meleg, nyáron hűvös házban, ahol számtalan fekhelye, kuckója és alkalmazottja közül válogathat kedvére... Sőőt! Még enni is akkor kap, amikor kér, s nem csak akkor, ha talál.. ;) A lakásunk úgy néz ki, mint egy macska-játékszoba, mindenhol az Ő szőrös és szőrtelen, guruló, dobható, lógatható, tekerhető kellékeivel. Ráadásul külön napirendi pont a vele való JÁTÉK! ;)
Tegyük hozzá, a mi környékünk nem éppen cica-kompatibilis.
DE!
Amint elköltözünk álmaink otthonába (remélhetőleg még az idén!), a férjem épít a mi négylábú gyermekünknek egy naaagy és biztonságos kifutót, mert szerintem is jót tesz nekik, ha kinti levegőt is szagolhatnak, s nemcsak az ablakban vagy az erkélyen.. Itt azért elmesélem, hogy volt egy cicám, Rézi, akit kb. 1 évesen fogadtunk örökbe. Akkoriban egy panellakásban laktam, és miután még cicahámot is beszereztem, gondoltam, leviszem a füves parkba... Köszönte, nem kérte. Kapaszkodott a nyakamba és alig várta, hogy visszavigyem az első emeletre.. 17 éves koráig élt velem, és SOHA nem kívánkozott ki, nagy boldogsággal napozott és leskelődött az erkélyről. Eszébe nem jutott leugrani, vagy átmászni egy közeli fára. Szóval habitus kérdése is...
Összefoglalva: Ha valaki nem tudja teljesen biztonságossá tenni az udvarát, olyan kerítéssel, amin állat se ki, se be, és nincsenek meg a lehetőségei egy nagy kifutóra, akkor inkább tartsa bent a cicáját, minthogy értékes 9 életéből folyamatosan elvegyenek felelőtlen vagy gonosz emberek, neveletlen vagy rosszul nevelt kutyák, esetleg más állatok... (Nálunk róka is jár az utcán.. )
Ahogy én látom, nagyon sokan szeretik a macskákat, egyre több jó gazdi van, de mégis szinte napi szinten olvasom, hallom az ismerősök fájdalmas sóhajait: "Megmérgezték!" "Elütötte az autó!" " "Valami megtámadta!" Stb.
"Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél."
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
Szeressük őket JÓL!
3. "Ivartalanítás? Megőrültél? Elveszed tőle a férfiasságát/ az anyaság lehetőségét? És olyan cukik a kiscicák!"
Újabb sarkalatos téma...
Imádom a kismacskákat!!! Valami megmagyarázhatatlan gyengédségroham önt el, amint meglátok egyet... Hát, még ha meg is foghatom... Tuti biztos, hogy egy percen belül beletemetkezem puha bundájába, puszilgatom a fejét és suttogva vallom meg neki, hogy szeretem! Na, jóó, a nagyobbacskákkal és a felnőtt macskákkal is ez a helyzet. Bevallom, ha eddig még nem derült volna ki számodra, őőőrülten macskás nő vagyok!
Mégis eljutottam oda, hogy az ivartalanítás mellett kardoskodom és felnőtt életem minden cica-társával megléptem ezt a nagy fontosságú lépést. Nem voltam ám mindig ilyen okos... Első cicámat csak idősebb korában műtötték meg, amikor is kiderült, hogy tele van a petefészke és méhe daganattal. Akkor tudtam meg, hogy ez nagyon gyakori az ivaros lánycicáknál.
De vegyük sorba érveimet a műtét mellett..
- A macskák szexuális élete nem éppen fenékig tejfel...azaz gyönyör...
A fiúmacskák élvezik ugyan pár másodpercig, de cserébe kikapnak a nősténytől és folyamatos harc az életük, hiszen minden ivaros hím az alfaságra tör. Ki nem látott még cakkos fülű, félszemű, több heget viselő, rozzant kandúrokat egy-egy balhé után? S ezek a vérre menő küzdelmek naponta többször fenyegetik őket, hiszen a vezérséget fenntartani folyamatos dolog.
- Attól a pillanattól kezdve, hogy ivaréretté válnak, örökös készenlét és utcai harc vár rájuk. S ami ezzel jár... úgymint fertőzések, gennyes sebek, rozzant lelkiállapot az állandó stressz miatt, korai halál. És akkor még nem tettünk említést arról a három gyógyíthatatlan betegségről, ami vírusos eredetű, a FIV és a FELV..és a FIP (Azaz macska-aids, leukózis és a fertőző hashártyagyulladás.) Mindhárom fokozottan fenyegeti a verekedő, aktív, utcai életet élő cicákat.
http://www.haziallat.hu/macska/betegseg-gyogyitas/macska-betegsegek-felv-fiv-fip/2134/
- De beszéljünk kicsit a nőstények életéről is. Egy lánycica kb. 7 hónaposan már ivarérett. Évente kétszer megőrül és mindent elkövet, hogy ösztöneit (és nem érzelmeit!) követve párosodjon a legpartiképesebb kandúrfival. Lehetőleg az utca legnagyobb harcosával. Amikor megtörténik, fájdalmában visszakézből lepofozza a pasit, mivel az aktus -fizikai okokból- egyáltalán nem élvezetes számára. Sőőt! Ismét egy újabb lehetőség továbbadni a FELV-et...
- A vemhesség 60 napig tart, megszületnek a kicsik. A mamacicákban rövid ideig tartó anyai ösztön működik.Ritka a mintaanya. Kevés kivétellel -jó esetben - pár hétig gondozzák kicsinyeiket, majd a gazdi felelőssége, hogy egyenek, fejlődjenek és baj ne érje őket. A cicókat 8 hetesen ideális elválasztani a mamától. De mi legyen velük? Persze most sokan rávágják, hogy "Mindig találok gazdit nekik!"
Igen?? Mennyi alomnak? Hány éven keresztül? És tényleg jó helyre kerülnek? És mi lesz az anyacica elgyötört testével?
Egy ivaros nőstény a megfigyelések szerint átlag 6-8 évig él. (Ha nem éri semmi baj..)
Az ivartalanított nem ritkán 18-20 évig. (A világ legöregebb cicája Panni, aki Kecskeméten él és 28 éves! )
- Ma országunkban temérdek állatvédő dolgozik azon, hogy az utcára tett, már senkit nem érdeklő kis- és nagy cicákat összeszedje, gyógyíttassa, szeresse és gondozza, miközben testi és lelki erejüket teljesen kihasználva megpróbálnak mindnek Igaz, szerető gazdit találni.. Olyat, aki nem szaporítja tovább a gazdátlan és eldobott állatok számát, hanem helyette ivartalaníttat. Igen, a kandúrt is, hisz ő ugyan nem a házhoz termeli be az örökösöket, ő csak tesz róla, hogy a cicalányos gazdiknál legyen szaporulat!
- Sajnos körülöttem nem jutottak még el idáig. Sőt! Nemcsak, hogy ők nem teszik meg, de még a gondolatot sem támogatják, hogy más megtegye..
Megfigyeltem, hogy leginkább a csapnivaló pasik őrzik kincsként macskájuk koronaékszereit, talán mert az övékének már annyi... ;) Valószínűleg Őket is időben kellett volna ivartalaníttatni..
A környezetemben nem divat az állatok ivartalanítása.
A környezetemben nem szokás a macskák egészséges jövőjének biztosítása.
A környezetemben nem támogatott a cicák hosszú, boldog élete.
Én a műtét, vagyis az egészséges, stressz- és konfliktusmentes macskaélet mellett teszem le a voksom.
Mert szeretem a cicákat.....
Előzmény:
http://paradicsomsziget.blogspot.hu/2013/08/macska-mindenek-felett-1-resz-s-lesz-meg.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése