Fátyol

"Amikor reggel kinyitod a szemed, mondj köszönetet a napfényért, és azért, hogy élsz és erős vagy. Mondj köszönetet az életedért és a létezés öröméért. Ha pedig nem látsz magad körül semmit, amiért köszönetet mondhatnál, magadban keresd a hibát."

Tecumseh

 Ma csodákkal indult a napom.

Az egy hónapja ültetett eper palántáink szépen fejlődnek. Ma ettem róla egy szemet! Pici volt, de csodás! Nincs is finomabb, mint amit Te magad termelsz meg a kertben... ;)
Aztán felfedeztük, hogy van 6 krumplibokrunk. Nyilván tavalyról maradt öreg krumpli a földben, s most magától kinőtt, és szépen fejlődik. :)
..és a harmadik örömteli esemény...Tádáááám! Értesítést kaptam a mobilomra, hogy nyertem a tegnapi hatoslottón! Na, nyugi, ne rohanjatok és ne keressenek mindenféle hirtelenjött barátok... hármasom volt... 1370 ft... De így kezdődik, nem??? Csuda jó érzés nyerni!!! Most erősítek és vonzom a nagyobb nyereményt!! ;)

A klassz reggel után megkezdtem a munkát.. hatalmas eső jött. Hirtelen zúdult le, épp hogy fedél alá értünk. A tető alól csodáltuk, amint a természet ragyogó függönyként eresztette szemünk elé gyöngyfátyolát. A csillogó esőcseppek, mint egy pompás estélyi ruha omlottak le elénk a betonra, ahonnan fényes buborékként pattogtak fel és oszlottak szét. Páratlan látvány volt. 

Talán ez a csillogó fátyol ihletett meg, mert egész nap az egyik kedvenc "kalácsunkon" járt az eszem. Ez a Fátyolka. Ismeritek? Eredetileg fahéjasként hódította meg az internetes háziasszonyok világát, nálam is úgy debütált.. Majd családi óhajra, lett kakaós, mákos, mandulás és persze diós. 
Ez utóbbit kapjátok most, mert a kristálycukorral kevert darált dió puha csillogását idézte fel bennem a mai eső-fátyol..

Diós fátyol

Hozzávalók:
45 dkg finomliszt BL 55-ös
2,5 dl tej
2,5 dkg friss élesztő
4 púpos evőkanál
5 dkg vaj
1 tojás
1 csipet só

Töltelék:
7 dkg olvasztott vaj
15 dkg cukor
20 dkg darált dió

Elkészítés:
Egy tálban a tejet, a vajat és a cukrot felmelegítjük, lehet mikrohullámú sütőben is. Nem kell, hogy forró legyen, de a cukor olvadjon el benne.
Egy tálba tegyük bele a lisztet, sót, tojást, morzsoljuk bele az élesztőt, majd öntsük rá a meleg folyadékot.
Géppel dagasztom, nem túl sokáig, de ha már elválik az edény falától és szép sima a tészta, akkor már készen is vagyunk.
Ezután letakarva, szobahőmérsékleten 40 percig kelesztjük. Ha megkelt lisztezett lapra borítjuk és négyzet alakúra, vékonyra kinyújtjuk. Majd az olvasztott vajjal lekenjük és a diós cukorral megszórjuk. A vajból és a diós cukorból is hagyunk a tetejére. Olyan széles csíkokat vágunk, mint a formánk, amiben sütni fogjuk. Ezeket a csíkokat egymásra rakjuk és négyzet alakúra elszeljük. Állítva, egymás mellé helyezve tesszük a püspökkenyér formába,  -én tortaformában is szoktam- melybe előzőleg sütőpapírt teszünk.
A tetejét megkenjük a maradék vajjal és megszórjuk a diós cukorral.
Letakarva ismét 40 percet pihentetjük.
Közepes sütőben kb. 30 percig sütjük.

Amikor kész, foszlik, kézzel téphető. Isteni finom!
Ha nagyon halmozni akarjuk az élvezeteket, kínáljunk hozzá vaníliás öntetet vagy sodót!!! Mennyei….
Nagyon hasonlít az igazi, békebeli aranygaluskára!

Egy csodákkal induló nap méltó befejezése. Ugye?

Macska mindenek felett! :) 4. rész - Vele felnőni...

"A tudat, hogy szerethetsz és szeretnek olyan melegséget és gazdagságot ad az életnek, amit semmi más nem pótolhat." (Oscar Wilde)

 Talán már kiderült, hogy nagyon szeretem a macskákat. 
Biztos vagyok benne, hogy más lennék nélkülük és tudom, hogy a köztünk lévő kapcsolattal mérhetetlenül gazdagabb vagyok, mint nélkülük lennék.. 
Annak idején -nem mostanában- egy cica kedvéért tanultam meg járni. Annyira szerettem volna megsimizni, hogy elindultam...;) 
Az azóta eltelt évek megerősítettek benne, hogy egy gyermek testi-lelki egészsége akkor biztosított, ha cica vagy kutya mellett nőhet fel. 
Igen, igen, most jöhetnek az elborzadt sóhajok az allergiáról, higiéniáról meg a kötöttségekről. Hallottam már eleget. De sokkal többször láttam ezek cáfolatát a gyakorlatban.. 
Az allergia mint olyan, létezik...de sokszor csak hisztiként. ;) Különben is, minden betegség lelki eredetű, ilyen módon ez a kór kezelhető, sőt, mi több, gyógyítható. Több esetben is láttam, hogy a "Kutyaharapást szőrivel" nevezetű mondás működik. Az pedig bizonyított, hogy azok a gyerekek, akik nem az állatoktól elszeparáltan, steril környezetben nőnek fel, sokkal kevésbé fogékonyak allergiára, asztmára, mint társaik. Igazából a szülők fejében van a baj és a kezelendő terület!

A legtöbb gyerek vágyik rá, hogy legyen otthon kisállat... Természetesen eleinte nagyrészt a szülőre hárul minden tennivaló, amivel ez jár, de csak így nevelhetünk állatbarát embereket belőlük. 

 Lehet, hogy megbotránkoztató, de pedagógusként is azt látom, hogy a cicákkal, kutyusokkal együtt nevelkedő, rájuk családtagként tekintő gyerekek összehasonlíthatatlanul empatikusabbak, türelmesebbek, áldozatkészebbek, ugyanakkor bátrabbak, önállóbbak, határozottabbak.
A példamutatás a legfontosabb! Mivel az óvodában, iskolában sok időt töltenek a gyerkőcök, nem árt, ha ott is olyan felnőttekkel kerülnek kapcsolatba, aki valamilyen módon ízelítőt ad nekik az állatok szeretetének fontosságából. 
Ha azt látják, hogy az óvónéni, nem öli meg a betévedő pókot, hanem kiviszi az udvarra, ha a tanító néni nem hagyja szó nélkül a békákat befogó nagyfiúk ténykedését, ha odafigyel arra, hogy télen legyen madáretető a terem ablakában (s persze ennivaló benne!), ha kupakot gyűjtenek állatvédő szervezetek javára, ha rendszeresen mesél a saját cicájáról-kutyájáról, a gyerekek szemében hitelessé válik és szívesen másolják az állatokhoz való hozzáállását. Mindenre nyitottak, szivacsként szívják magukba a számukra fontos emberek véleményét, s mivel eredendően minden egészséges lelkű gyerek vonzódik az állatokhoz, szívesen veszik, ha valós információkkal látják el őket, ha segíthetnek az ő erejükhöz mérten. 
Amelyiknek megadatik, hogy otthon családtagja lehet egy szőrmók négylábú, megtanulja, hogy felelős egy másik élőlényért. Megtapasztalja milyen érzés feltétel nélkül adni és kapni, mert így szeretni csak nagyon kevés ember képes..de a cica és kutya a legjobb barátja lehet!

S ami még fontos élettapasztalat..a cicáktól meg lehet és meg kell tanulni, hogy mindig a saját jóérzésük, kényelmük a fontos elsősorban, s ha ez megvan, akkor odaadóan szeretnek és akkor képesek adni békességükből nekünk is. ;) 
Mióta az interneten is lehetséges ismerkedni, hasonló érdeklődésű csoportokba tartozni, sok és sokféle embert tudhatok barátomnak, jó ismerősömnek.. Egy közös pont biztosan van, mégpedig az állatok szeretete. Főleg a macskák iránti rajongásom révén találtam rá olyan elkötelezett Emberekre, akik mindent megtesznek saját "gyermekükért", legyen az két- vagy négylábú, s bátran megosztják tapasztalataikat az együttélés napjairól. Felemelő és olykor megható látni, hogyan válik egy kisgyerekből a szülői példát követve állatszerető, állatmentő emberke.

 ...és, hogy megmutassam saját, elsőszülött szőrszülöttemet, íme Ő, boldogságom forrása, gyermekem és tanítóm egy személyben.. 

Eperszezon indul!

 
"A szerelem kaviár és esküvői torta, eper és tejszínhab. A szerelem pezsgő. A barátság frissen sült kenyér, frissen köpült vaj, házi sajt és finom tea két személyre. Persze akkor leszünk a legjobban, ha mindkettővel élünk."

Pam Brown

   Egyik legkönnyebben termeszthető és legfinomabb gyümölcsünk az eper.
A földieper több termesztett fajtáját különböztetjük meg. A rózsafélék családjába tartozik, vad rokona a szamóca erdőkben tisztásokon, bokros helyeken fordul elő. 

• Növény típusa: évelő
• Tudományos elnevezés: fragaria spp.
• A kifejlett növény mérete: magassága 15-30 centiméter, szélessége 30 centiméter, gyorsan terjeszkedik
• Fényigénye: teljes napfény
• Virágzási időszak: júliustól egészen szeptemberig
• Talajtípus: a könnyű, száraz, jó vízelvezető képességű talajt kedveli
• PH érték: 5,8-6,5
• Közismert kártevői: meztelencsiga, takácsatka.
• Közismert betegségei: szürke penész

Szív alakja miatt nyugodtan lássuk meg a szívügyekkel való kapcsolatát... Igen, afrozidiákum! Vénuszt, a szerelem istennőjét is szimbolizálja és hozzá köthető az a "babona", hogyha megfelezünk valakivel egy eperszemet, azzal a szívünket is megosztjuk, azaz, szerelembe esünk vele..  :)

 Az eper pozitív hatásai az egészségre:

Sok antioxidáns található benne, de nemcsak ezért hasznos fogyasztani..
Felhasználása sokoldalú:

Bizonyítékok vannak arra nézve, hogy a gyümölcs jelentős szerepet játszik szívünk egészségének megőrzésében. A Harvard Egyetemen végzett kutatás szerint azoknak a résztvevőknek akik a legtöbb epret fogyasztották a kísérlet során, volt a legalacsonyabb koleszterinszintjük valamint a vérvizsgálat lényegesen kevesebb C-reaktív fehérjét mutatott ki, ami a szervezet gyulladásos elváltozásainak mértékét jelzi. Egy másik kutatás fényt derített a tényre, hogy a rendszeres eperfogyasztók vérnyomása alacsonyabb, mint azoknak, akik száműzték a gyümölcsöt az étrendjükből. Ráadásul az eper rendkívül jó kálium-forrás, ami segít szabályozni a szervezet elektrolit szintjét, csökkenti a szívroham és az agyvérzés kockázatát. A gyümölcs folsav, vas illetve C-vitamin tartalma szintén hozzájárul szívünk megóvásához.

Az eperben lévő számtalan tápanyag védelmet nyújt az oxidatív károsodás ellen, ami rontja az agyi funkciót. Egy az Egyesült Államokban végzett vizsgálat szerint az eper segít megelőzni az öregedéssel járó mozgási és értelmi képességek csökkenését. Az eddigiekben említett tápanyagok az epret hatékony rák elleni harcossá is teszik. Az antocianinok, a színanyagok, amik a gyümölcs jellegzetes bíbor árnyalatát adják, erőteljes antioxidánsok, melyek védik a sejteket a szabadgyökök által okozott károktól, ezáltal csökkentve a rák kialakulásának kockázatát.. 

Egy az idősek körében végzett kutatás kimutatta, hogy az epret gyakran fogyasztóknál háromszor kisebb a rák kialakulásának esélye, mint az epret nem evő társaiknál.

Az antocianinok gyulladásgátló tulajdonságaikról is ismertek.  Ez ideális választássá teszi azok számára, akik reumatikus ízületi gyulladásban és kapcsolódó betegségekben szenvednek. 


Sok okos dolgot olvashattok a következő oldalakon!! Én is felhasználtam az ott találtakat..

Köszönet érte!

http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=pacsakute&pid=184422&blog_cim=Eper%20-%20gy%F3gyn%F6v%E9nyk%E9nt

http://www.szepsegbroker.hu/szakcikk/csodatevo_foldieper_328/

http://www.edenkert.hu/gyumolcs/bogyosok/foldieper-termesztese-gondozasa/3874/

 A múlt héten internetes hirdetésre bukkant a párom, mely szerint hozzánk közel, kedvező áron juthatunk eperpalántákhoz.. Hétfőn mentünk is érte, s amíg én dolgoztam, a férjem el is ültette új szerzeményeinket.. Most még kicsik és véznák, de már látjuk bennük a jövőt! Bízom benne, hogy még az idén megajándékoznak pár szem gyümölccsel bennünket!

Ja! Az eper olyan jellegzetes és finom ízű gyümölcs, hogy semmi szüksége cukorra ahhoz, hogy megédesítse az ételünket-életünket!! Szoktassuk hozzá magunkat, hogy minél többet együnk belőle nyersen, natúr állapotában! 

Mindig szívesen használtam fel finomságok készítéséhez az epret, számos receptem van hozzá, de kinek nincs?? ;) Felteszek pár képet kedvcsinálónak, jó?? 

Később a receptleírások is jönnek.. Gyakran készül nálunk epres süti, vagy más desszert, eperlekvár és eperdzsem, eperszörp, eperfagyi, epersaláta, epres krémek stb. Sajnos fotók ritkábban születnek, még nem álltam rá, hogy mindig kattogtassak.. Igyekszem pótolni!

Addig is, ha valakinek igénye van bővebb információra az epres csodákról, szívesen válaszolok a hozzászólásokra.. ;)

Megyek meglocsolom az epreimet. ;)

 

Esőnap.....

"Örülj, ha esik az eső, mert ha nem örülsz, akkor is esik!"
Japán mondás


Pár napja vége szakadt a hirtelen jött "nyárnak"...  Bármennyire is váratlan ajándék volt a 25 fokos meleg, én magától értetődőnek vettem, hogy így marad. Szeretek kint üldögélni a kertben, a langyos szélben sétálni és olvasgatni a diófa alatt... Jó, jó, tudom, majd ha itt lesz az ideje, élvezhetem ezeket az örömhozó perceket, órákat.
Mégis zokon esett a tegnap reggeli hideg, esős, barátságtalan udvar-kép és a didergő hőmérő látványa is mellbevágott. Sajnos én azok közé tartozom, akik hangulatára nagy befolyással van az időjárás. Ha süt a Nap, mindent szebbnek látok, s valahogy minden feladat legyőzhetőbbnek tűnik. :)
Igyekszem ezen a tulajdonságomon változtatni, hiszen az örömnek belülről kell fakadnia, igaz? ;)
Na, pont ezért találtam ki, hogy borulás és eső ide, hűvös lakás oda, én bizony nem kapcsolom be a fűtést, helyette pár órára sütödévé alakítom a konyhámat!! Hisz ilyenkor legjobb a kellemes sütő-meleg és a bódító süti-illatok!!
Az elhatározást tett követte és hamarosan már fahéjas, vaníliás,  és citromos illatok kavarogtak a levegőben. Kekszet (sőt, kekszeket) és linzert sütöttem.
Csak a recepteket és pár fotót tudok megosztani Veletek, az illatokat és ízeket el kell képzelni! :)

Puha linzer

Hozzávalók:

• 30 dkg liszt
• 20 dkg margarin
• 10 dkg porcukor
• 1 tojás sárgája
• 1 csomag vaníliás cukor
• fél citrom reszelt héja
• 1 teáskanál sütőpor
• baracklekvár (saját)

Elkészítése:
A száraz hozzávalókat: liszt, porcukor, vaníliás cukor, citrom reszelt héja, összekeverjük, majd összemorzsoljuk a margarinnal. Ezután hozzáadjuk a tojás sárgáját és ezzel jól összedolgozzuk. A kapott cipót folpackba csomagoljuk és hűtőben legalább 1 órát pihentetjük.
A tésztát fél cm vékonyra nyújtjuk lisztezett deszkán. Linzerkiszúróval formára szaggatjuk, majd sütőpapírral ellátott tepsire sorakoztatjuk.
Előmelegített sütőben közepes hőfokon kb. 10 -15 percig sütjük.
Lekvárral összeragasztunk kettőt-kettőt.. A legvégén vaníliás porcukorral megszórjuk a tetejüket. (Nálam ez elmaradt..)

 

Sütipecsétes keksz

Hozzávalók:

• 12,5 dkg vaj
• 34 dkg liszt
• 1 tojás
• 18 dkg porcukor
• csipet só
• 1 evőkanál vanília aroma
• 1 teáskanál fahéj
• 2 evőkanál tej

 

 

A sütipecsétes keksz elkészítése:

A vajat habosra keverjük a cukorral, majd hozzá adjuk a sót, a fahéjat, a vanília aromát és a tojást és simára keverjük.

Végül a lisztet és a tejet adjuk hozzá és puha tésztát formálunk belőle.

A tésztát folpackkal letakarva (hogy ki ne száradjon) legalább egy órára hűtőbe tesszük.

A hűtőből kivéve a tésztát jól belisztezett gyúrólapon 3-4 mm vastagságúra nyújtjuk.

Kerek kiszúróval 7 cm-es korongokat szaggatunk a tésztából.

A sütipecsétet picit belisztezzük és erősen a tészta korongokba nyomjuk.

180ºC-ra előmelegített sütőben 15-20 percig sütjük. Akkor jó, ha egy kis aranybarna színt kap a teteje.

Érdemes néhány nappal az ajándékozás vagy fogyasztás előtt elkészíteni, mert frissen egy kicsit kemény, de 1-2 nap alatt puhul.

Egyszerű keksz

Hozzávalók (kb. 30 db kekszhez):

20 dkg finomliszt

2 teáskanál sütőpor

egy csipet só

6 dkg puha vaj

15 dkg cukor

1 tojás

Elkészítés:

A lisztet, a sütőport és a sót keverjük össze.

A vajat kihabosítjuk a cukorral, majd hozzákeverjük a tojást is.

A lisztes és a vajas keveréket alaposan összedolgozzuk, lisztezett felületen addig gyúrjuk, amíg feszes tésztát kapunk.

Hűtőben pihentetjük 30-40 percig, folpack-ba csomagolva.

Előmelegítjük a sütőt 180 fokra.

Ismét átgyúrjuk a tésztát, majd 3-4 mm vastagra kinyújtjuk, és derelyevágóval kb 5x5 cm-s négyzeteket vágunk.

Sütés: 180 fokon, 8-10 percig.

Rácsra téve hűtjük, igény szerint olvasztott csokival megkenjük.

Melegebb lett bent és kint... jobb kedvem lett és persze a párom arca is felderült, amikor az illatozó konyhába lépett. Hamar megcsappant a ropogtatnivalók száma.
De ez volt a cél! Kitűzött cél teljesítve.. ;)

Mosolygós, sütiillatú napokat Mindenkinek!

Húsvéti táplálék

"Ákom, bákom, berkenye,
szagos Húsvét reggele. 
Leöntjük a virágot,
visszük már a kalácsot."
(népi locsolóvers) 

A nagy, hagyományos Ünnepek előtti időszak mindig szívmelengető. Már hetekkel előbb tervezgetünk, hogyan dekoráljunk, mit főzzünk, mit süssünk...Húsételek, hidegtálak, sütik, sósak, kalácsok.. Erről aztán tényleg rengeteget lehet írni, beszélni, ugye?
S ráadásul, ahány ház, annyi szokás., illetve kalács..  ;) 
Nálunk idén egy új kalácsrecept debütált, ezt hoztam ma Nektek, no meg egy apró betekintést a dekorációs övezetbe..

Foszlós kalács

Akár Húsvétra… ;)

Hozzávalók:
45 dkg finomliszt
2,5 dl tej
2,5 dkg friss élesztő
4 púpos evőkanál kristálycukor
5 dkg vaj
1 tojás
1 csipet só
mazsola

Locsolni:
7 dkg olvasztott vaj


Kenéshez:
1 felvert tojás

Elkészítés:
Egy tálban a tejet, a vajat és a cukrot összemelegítjük, nem forróra, csak hogy feloldódjon a cukor.
Egy tálba tegyük bele a lisztet, sót, tojást, morzsoljuk bele az élesztőt, majd öntsük rá a meleg folyadékot. Keverjük hozzá a megmosott, lecsepegtetett mazsolát.
Én ezt is géppel dagasztottam, rövid idő múlva már elválik az edény falától és szép sima a tészta.
Ezután letakarva, szobahőmérsékleten 45 percig kelesztjük. Ha megkelt, lisztezett munkalapon finoman átgyúrjuk, majd 3 részre osztjuk, egyforma rudakat sodrunk belőle és azokat összefonjuk. Megkenjük olvasztott margarinnal. Letakarva ismét 40 percet pihentetjük. Tojással lekenjük a kalácsot.
180 fokos sütőben kb. 30-40 percig sütjük.

Előbbi kép a sütőből frissen kivett példányt, a KALÁCSOT mutatja, utóbbi a roham utáni maradékot.. ;)
Kissé rusztikus a külseje, de az íze fantasztikus! ;) 
Elárulom, hogy tönkrement a szögletes kenyérsütő formám, amiben felfelé hízhatott volna, így kényszerből került a kis tepsibe, és hát itt aztán jól kihasználta a rendelkezésre álló helyet a növögetésre.. 
Nem baj.. 
Ez az én kalácsom és fincsi volt!


Remélem, Mindannyiótoknak békésen, vidáman telt az Ünnep!

Macska mindenek felett! :) 3. rész- Már megint eretnekeskedek.. ;)

"A macska olyan jellemvonásait figyelembe véve, mint a tisztaság,
diszkréció, szeretet, türelem, méltóság, bátorság - kérdem én -
hányan válnánk be, mint macska?" (Fernand Mery)



   E számomra kedves gondolatból kimaradt egy rendkívül "macskás" tulajdonság.. az Őszinteség. Mert azok. Kíméletlenül. 
Nem rendelik alá magukat, kényelmüket a mi akaratunknak.. - ellentétben a kutyákkal....
Nem játsszák el ,amit a gazdi elvár, hacsak nem egyezik az Ő szándékaikkal... - ellentétben a kutyákkal....
Nem fogadnak el bárkit, akit a gazdi szeretne, hogy elfogadjanak,  - ellentétben a kutyákkal....
Nem alkalmazkodnak hűen az elvárásainkhoz, nem szégyenlik, ha valami rosszat tesznek (mármint a gazdi szemüvegével rossznak számító dolgot), nem mutatnak megbánást...
- ellentétben a kutyákkal....

Jó, nyilván akadnak kivételek, de az esetek és macskák többsége ezt a konzekvenciát mutatja. ;)
Mégis szeretjük Őket, elfogadjuk életmódjukat, tiszteletben tartjuk akaratukat. Igaz?
Nyilván csak hozzám hasonló, elvetemült macskaimádók olvassák soraimat, így a fenti kérdésre egyöntetű a válasz. 
Akkor miért van az, hogy egy bizonyos kérdésben mi akarunk helyettük dönteni és rájuk erőltetjük amit szeretnénk..? 
Hogy melyik helyzetről beszélek?
Kifejtem.
Előre szólok, meg lehet sértődni! De kérlek, előtte gondold át, hátha neked is van ilyen jellegű tapasztalatod, amit eddig sikeresen elfojtottál!

Mi cicások minden cicát szeretünk. Ha van sajátunk, őt nyilván a legjobban, de képesek vagyunk egyszerre többet is szeretni. Ezért, no meg azért is, mert sokan kényszeresen jót akarunk négylábú gyermekünknek, előbb-utóbb felmerül a gondolat, hogy talán kéne neki egy "tesó". Egy társ, akivel játszhat, rohangálhat, bandázhat, összebújhat, amíg mi távol vagyunk. Ne kelljen egyedül lennie... 

Ismerős?  

Nos, ahogy már meséltem egy másik bejegyzésben, Pockunkat találtuk.. Azaz, Ő talált engem... Mindegy. Szóval egyszem gyermekként nevelgetjük, s bár az első évben úgy alakult, hogy "Gyesen" voltam vele - nem jártam el dolgozni -, idővel a nap egy részére magára hagytuk. Úgy tűnt, nem bánta. Remek és jól nyomon követhető napirendje lett, kárt sosem csinált, igaz, élő növényeket nem hagyhattunk vele egy légtérben, mert kórosan zöld-cincáló macsek. :)
Persze én jobban tudtam, mi kell Neki.. 
Gondoltam, annyi sok gazdira váró cica van, mi lenne, ha örökbe fogadnánk mellé egyet. A mindenki által ismert internetes közösségi oldalon követem az állatvédők munkáját, osztom is a gazdikereső posztokat, így aztán - mivel egyre többet foglalkoztam a gondolattal- sikerült bevonzanom a lehetőséget. Munkahelyem udvarán találtam egy cicát. Mivel egész nap ott ténfergett és hideg volt az idő, egyértelmű volt számomra, hogy a nap végén hazaviszem. 

Így is lett. Persze, mint megrögzött Jackson Galaxy -hívő és rajongó, az előírt szabályok szerint jártam el, azaz a fokozatosságot betartva próbáltam őket összeszoktatni. Nem sikerült. Az én Egykém magán kívül volt . A konyhában, az asztal alatti székeken bújkált és rekedtre fújta magát. Aggódtam az egészségéért. Ahogy már említettem, hiszem, hogy értek a cicák nyelvén, de itt most különösen egyértelmű volt a szöveg! Pockom feje fölött a képzeletbeli szövegbuborékban neonszínű betűkkel ott villogott, hogy "EGYKE AKAROK LENNI! VIDD INNEN!" 
6 hét ostromállapot után, mivel mindkét cica boldogsága fontos volt számomra, új gazdit kerestem és találtam Puszedlinek. 
Egy pillanat alatt visszaállt az otthoni nyugalom. Visszakaptam az én kedves, békés, bújós cicámat. 
De én nem nyughattam.... Jó-jó, biztosan nem volt neki szimpatikus Puszedli... Talán túl rámenős kiscica volt. Azért nem adom fel.
Második felvonás!
Jelenlegi lakóhelyünkön iszonyatos szomszédsággal rendelkezünk... Már ami az állatokkal, gyerekekkel való bánásmódot, azaz az "emberséget" illeti. Kaptak két kiscicát. Gondolom, annyi szeretetben volt részük, mint ahogy az sejthető, így egyikük, egy kis fekete gyöngyszem rendszeresen bejárt az udvarunkba egy kis lelki táplálékért. Enni kapott otthon, mi meg buzgón szeretgettük. 
Egy nap elütötte az autó, két háznyira tőlünk.  Kirohantam, pont beleakadva a "gazdájába". Érdeklődésemre közölte, hogy meg sem nézi, nemhogy állatorvos! Mit képzelek?? Ja.. mit is...? Odarohantam, zokogva összeszedtem és az addigra odaérkező férjemmel (drága macskás pasi!) autóba ülve, már vittük is.. kedvenc állatdokink megvizsgálta, és a csípőtörését diagnosztizálva, fájdalomcsillapítót írt és további megfigyelést, esetleges műtétet helyezett kilátásba. Persze, mivel otthon várt Pockunk, FIV, FELV vizsgálatot is kértem. (Negatív lett!) Itt azért megjegyzem, hogy a dokink kb. feleáron végezte a szűrést, támogatva bennünket a befogadásban! :)

Elszeparáltuk, ápoltuk, szeretgettük védencünket, majd elkezdtük az összeszoktatást. A kicsi rettentő édes, alkalmazkodó, cseppet sem domináns egyed, így a mi elsőszülöttünk nem fújt és morgott, egyszerűen csak levegőnek nézte Őt. Majd megszakadt a szívem, mert a kis kormos nagyon bújt volna hozzá is, hozzá volt szokva a cicák társaságához. 
Patt helyzet... hetek teltek el, semmi változás, illetve annyi, hogy már mindkét macsek rosszul érezte magát.. De az Univerzum mindent megold. Egy nagyon kedves állatvédő család befogadta a kis lelencet, s a lehető legjobb orvosi kezekbe került. Kiderült, hogy olyan szépen gyógyul, hogy műteni nem kell, csak az ivartalanítás várt rá.. :) Az első perctől imádják Őt! <3
..és mint a mesében: Boldogan él, míg meg nem hal... úgy kb. 20-25 éves korában.. ;)
S maradjunk a mesék hangulatánál, azaz: Minden jó, ha vége jó! :)

Mondanom sem kell, hogy az én szőrangyalom boldogan vette vissza régi életét és a feje fölötti szövegbuborékban azóta is olvashatom: "Anya!! Úgy szeretlek!! Jobban, mintha ketten vagy többen lennénk..! Kérlek, elégedj meg Velem!"

Egyenlőre nem próbálkozom tovább. Nem érzem felelős magatartásnak, hogy ha nem tetszik neki a leendő tesó, akkor átpasszoljam másnak... De azt sem tartom helyénvalónak, hogy megelégedjek azzal, hogy beletörődjenek a kész tényekbe és a kényszer miatt "ellegyenek" egymás mellett. 
Gondolj csak bele!! Ha téged összezárnának egy másik, véletlenszerűen kiválasztott emberrel, szeretnéd őt automatikusan???? Mert én nem. 
/Ez pont ugyanolyan, minthogy a felnőttek hajlamosak azt hinni, ha két vadidegen gyereket összeterelnek, majd remekül eljátszanak.. Na, persze... mondom ezt jó pár évnyi pedagógus múlttal a hátam mögött.. ;) /

Persze ennek ellentmondó példákat is látok az ismerősi körben, de azt vagy oltári mázlinak vagy a cicák közti rokoni kapcsolatnak tudom be.. 
Sokat nézem az Animal Planet műsorait. Nemrégiben ott láttam egy érdekes ismeretterjesztő filmet pont erről a témáról.. Beszerelt kamerákkal vizsgálták az együtt élő cicák viselkedését. Megállapították, hogy a gazdik távolléte idején szinte semmi közös program, kommunikáció nincs a cicák között, sőőt, inkább elkerülik egymást. Kivételként említették a falusi macskákat, akik kolóniákban, sőt családokban képesek élni, együttműködni. Láthatóan kedvelik egymást. Ennek valószínűleg a genetikai kapcsolat az oka a szakértők szerint. Érdekes volt, és amikor kimondták, hogy "A cicák jobban szeretik az emberi társaságot, mint egymásét és szívesebben vannak egyedül, mint fajtársaikkal.", megerősítve éreztem az én személyes megfigyeléseimet.

Lezárásként...Én igazán imádom elsőszülött szőrszülöttünket és tiszteletben tartom egykeség iránti igényét, de néha bizony irigylem azokat, akiknél több cicó él nagy szeretetben. Nem, nem magam miatt! Én így is elegendő cica-puszit és simit adok-kapok! Csak szeretnék több cicónak boldog, szerető otthont adni!  



Na, látjátok, ezért szerepel a cél- és kívánságlistámon egy szuper macskarezervátum létrehozása. 
Bízom benne, hogy az Univerzum is támogatja a gondolatot és szándékot! ;)

 

Mérhetetlen hálám és csodálatom a cicamentőknek! <3

Macska mindenek felett! :) 2. rész- Őrülten macskás nő, ! ;)

"Ha igaz az evolúció törvénye, akkor idővel az emberek egyre tökéletesebbek lesznek, egészen addig, míg végül macskává nem válnak."

(forrás: Imádnivaló cicák)

Tetszik ez az idézet.. Na, jóó, lehet, hogy  túlzásnak tűnik, de sok igazság van benne.
Ha nem tudsz ezzel a gondolattal azonosulni, talán ne is olvasd tovább ezt a bejegyzést, mert ami most következik, az vérlázító lehet számodra.. ;)

Ahogy már említettem, vonzanak a macskák. Tisztelem és szeretem őket, vallom, hogy sokat tanulhatnánk tőlük... Azt is vállalom, hogy lehet ugyan élni nélkülük, de nem érdemes...
Életemnek nem sok olyan szakasza volt, amikor macskamentes élet-diétán tengődtem, de ezek a rövid időszakok csak még jobban megerősítettek előbbi hitvallásomban.
Persze sokan nem értik ezt, sőt, "érdekes" kérdéseket, tévképzeteket tudnak felvetni. Gondoltam, így, a világhálón keresztül is válaszolok rájuk, hogy minél többekhez eljusson az információ. ;)

1. " De ha megnő, már nem lesz ilyen cuki.."

Nem. Valóban nem ilyen cuki lesz.. Másképpen lesz "cuki". Megváltozik, hozzánk nő, részünkké válik. Napról-napra egyre jobban szeretjük! (Ha ez lehetséges.) Nekünk macskásoknak, olyan Ő, mintha a gyermekünk lenne. Amikor egy kisgyerek felnő, változik, de a szülei - jó esetben -épp úgy szeretik, mint korábban.. nem? Miért lenne ez másképp egy négylábú "gyermek" esetében? No, igen.. Ő sosem fog tudni gondoskodni rólam, nem tud majd ellátni, ha rászorulnék, de méreténél fogva mindig a kicsikénk marad, legyen bármilyen idős.
Egyébként a cicák életszakaszainak is megvan a maguk szépségük. Talán később visszatérek erre... ;)


2. " Szegényt hogy vagy képes bent tartani?? Odakint biztosan boldogabb lenne."

Rengeteg szakirodalmat elolvastam a macskákról. Sok etológus, állatorvos és más hozzáértő véleményét ismerem e témában. És igen, számtalan macskával beszéltem már erről... Jó, nem szó szerint.. Aki ismeri őket, az tudja, hogy -éppúgy, mint az emberek esetében-, a testbeszédük, fizikai és lelki állapotuk ékesszólóan beszél hozzánk, ha van hozzá fülünk, szemünk.. Szóval mindezek alapján bátran állíthatom, hogy a cicák többsége inkább választaná a mindenre kiterjedő kényelmet, kiszolgálást és állandóan elérhető szeretetet, mint a "szabadságot"!

Persze, marha rossz lehet Pockomnak (és hasonlóan szerencsés társainak) a télen meleg, nyáron hűvös házban, ahol számtalan fekhelye, kuckója és alkalmazottja közül válogathat kedvére... Sőőt! Még enni is akkor kap, amikor kér, s nem csak akkor, ha talál.. ;) A lakásunk úgy néz ki, mint egy macska-játékszoba, mindenhol az Ő szőrös és szőrtelen, guruló, dobható, lógatható, tekerhető kellékeivel. Ráadásul külön napirendi pont a vele való JÁTÉK! ;)
Tegyük hozzá, a mi környékünk nem éppen cica-kompatibilis.
DE!
Amint elköltözünk álmaink otthonába (remélhetőleg még az idén!), a férjem épít a mi négylábú gyermekünknek egy naaagy és biztonságos kifutót, mert szerintem is jót tesz nekik, ha kinti levegőt is szagolhatnak, s nemcsak az ablakban vagy az erkélyen.. Itt azért elmesélem, hogy volt egy cicám, Rézi, akit kb. 1 évesen fogadtunk örökbe. Akkoriban egy panellakásban laktam, és miután még cicahámot is beszereztem, gondoltam, leviszem a füves parkba... Köszönte, nem kérte. Kapaszkodott a nyakamba és alig várta, hogy visszavigyem az első emeletre.. 17 éves koráig élt velem, és SOHA nem kívánkozott ki, nagy boldogsággal napozott és leskelődött az erkélyről. Eszébe nem jutott leugrani, vagy átmászni egy közeli fára. Szóval habitus kérdése is...
Összefoglalva: Ha valaki nem tudja teljesen biztonságossá tenni az udvarát, olyan kerítéssel, amin állat se ki, se be, és nincsenek meg a lehetőségei egy nagy kifutóra, akkor inkább tartsa bent a cicáját, minthogy értékes 9 életéből folyamatosan elvegyenek felelőtlen vagy gonosz emberek, neveletlen vagy rosszul nevelt kutyák, esetleg más állatok... (Nálunk róka is jár az utcán.. )

Ahogy én látom, nagyon sokan szeretik a macskákat, egyre több jó gazdi van, de mégis szinte napi szinten olvasom, hallom az ismerősök fájdalmas sóhajait: "Megmérgezték!" "Elütötte az autó!" " "Valami megtámadta!" Stb.
"Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél."
 Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

Szeressük őket JÓL!


3. "Ivartalanítás? Megőrültél? Elveszed tőle a férfiasságát/ az anyaság lehetőségét? És olyan cukik a kiscicák!"

Újabb sarkalatos téma...
Imádom a kismacskákat!!! Valami megmagyarázhatatlan gyengédségroham önt el, amint meglátok egyet... Hát, még ha meg is foghatom... Tuti biztos, hogy egy percen belül beletemetkezem puha bundájába, puszilgatom a fejét és suttogva vallom meg neki, hogy szeretem! Na, jóó, a nagyobbacskákkal és a felnőtt macskákkal is ez a helyzet. Bevallom, ha eddig még nem derült volna ki számodra, őőőrülten macskás nő vagyok!
Mégis eljutottam oda, hogy az ivartalanítás mellett kardoskodom és felnőtt életem minden cica-társával megléptem ezt a nagy fontosságú lépést. Nem voltam ám mindig ilyen okos... Első cicámat csak idősebb korában műtötték meg, amikor is kiderült, hogy tele van a petefészke és méhe daganattal. Akkor tudtam meg, hogy ez nagyon gyakori az ivaros lánycicáknál.

De vegyük sorba érveimet a műtét mellett..
- A macskák szexuális élete nem éppen fenékig tejfel...azaz gyönyör...
A fiúmacskák élvezik ugyan pár másodpercig, de cserébe kikapnak a nősténytől és folyamatos harc az életük, hiszen minden ivaros hím az alfaságra tör. Ki nem látott még cakkos fülű, félszemű, több heget viselő, rozzant kandúrokat egy-egy balhé után?  S ezek a vérre menő küzdelmek naponta többször fenyegetik őket, hiszen a vezérséget fenntartani folyamatos dolog.
- Attól a pillanattól kezdve, hogy ivaréretté válnak, örökös készenlét és utcai harc vár rájuk. S ami ezzel jár... úgymint fertőzések, gennyes sebek, rozzant lelkiállapot az állandó stressz miatt, korai halál. És akkor még nem tettünk említést arról a három gyógyíthatatlan betegségről, ami vírusos eredetű, a FIV és a FELV..és a FIP (Azaz macska-aids, leukózis és a fertőző hashártyagyulladás.) Mindhárom fokozottan fenyegeti a verekedő, aktív, utcai életet élő cicákat.

http://www.haziallat.hu/macska/betegseg-gyogyitas/macska-betegsegek-felv-fiv-fip/2134/

- De beszéljünk kicsit a nőstények életéről is. Egy lánycica kb. 7 hónaposan már ivarérett. Évente kétszer megőrül és mindent elkövet, hogy ösztöneit (és nem érzelmeit!) követve párosodjon a legpartiképesebb kandúrfival. Lehetőleg az utca legnagyobb harcosával. Amikor megtörténik, fájdalmában visszakézből lepofozza a pasit, mivel az aktus -fizikai okokból- egyáltalán nem élvezetes számára. Sőőt! Ismét egy újabb lehetőség továbbadni a FELV-et...
- A vemhesség 60 napig tart, megszületnek a kicsik. A mamacicákban rövid ideig tartó anyai ösztön működik.Ritka a mintaanya. Kevés kivétellel -jó esetben - pár hétig gondozzák kicsinyeiket, majd a gazdi felelőssége, hogy egyenek, fejlődjenek és baj ne érje őket. A cicókat 8 hetesen ideális elválasztani a mamától. De mi legyen velük? Persze most sokan rávágják, hogy "Mindig találok gazdit nekik!"
Igen?? Mennyi alomnak? Hány éven keresztül? És tényleg jó helyre kerülnek? És mi lesz az anyacica elgyötört testével?

Egy ivaros nőstény a megfigyelések szerint átlag 6-8 évig él. (Ha nem éri semmi baj..)
Az ivartalanított nem ritkán 18-20 évig. (A világ legöregebb cicája Panni, aki Kecskeméten él és 28 éves! )

- Ma országunkban temérdek állatvédő dolgozik azon, hogy az utcára tett, már senkit nem érdeklő kis- és nagy cicákat összeszedje, gyógyíttassa, szeresse és gondozza, miközben testi és lelki erejüket teljesen kihasználva megpróbálnak mindnek Igaz, szerető gazdit találni.. Olyat, aki nem szaporítja tovább a gazdátlan és eldobott állatok számát, hanem helyette ivartalaníttat. Igen, a kandúrt is, hisz ő ugyan nem a házhoz termeli be az örökösöket, ő csak tesz róla, hogy a cicalányos gazdiknál legyen szaporulat!

- Sajnos körülöttem nem jutottak még el idáig. Sőt! Nemcsak, hogy ők nem teszik meg, de még a gondolatot sem támogatják, hogy más megtegye..
Megfigyeltem, hogy leginkább a csapnivaló pasik őrzik kincsként macskájuk koronaékszereit, talán mert az övékének már annyi... ;)  Valószínűleg Őket is időben kellett volna  ivartalaníttatni..

A környezetemben nem divat az állatok ivartalanítása.
A környezetemben nem szokás a macskák egészséges jövőjének biztosítása.
A környezetemben nem támogatott a cicák hosszú, boldog élete.

Én a műtét, vagyis az egészséges, stressz- és konfliktusmentes macskaélet mellett teszem le a voksom.
Mert szeretem a cicákat.....




Előzmény:

http://paradicsomsziget.blogspot.hu/2013/08/macska-mindenek-felett-1-resz-s-lesz-meg.html